Alig vártam, hogy részese lehessek a díva koncertjének, Madonna nagyon megvárakozatott, az eső is esett, és még volt néhány részletkérdés, ami miatt nem úgy sült el a buli, ahogyan azt megálmodtam…
És eljött a nagy nap! Tűkön ülve vártam, - csaknem 35 évesen - az esti órákat, hogy elindulhassak a díva koncertjére. Egyébként már tini koromban megfogadtam, ha egyszer Madonna Magyarországon énekel, én biztos, hogy ott leszek a koncertjén. És ez így is történt. Már azon a héten megvettem a jegyeket, amikor elkezdték árusítani, nehogy elfogyjon, hiszen egy ekkora sztár bulijára, akár egy-két hét alatt is elvihetik az orrom elől a belépőket.
A jegyünk a “B” szektorba szólt. Már tavasszal sokszor elképzeltem magamban augusztus 22-ét. Ahogyan ott tombolunk a Madonna számokat hallgatva, és visszaköszön majd a nóták hallatán egy-egy emlék…!
Na, de térjünk vissza a jelenbe. Le a kalappal a szervezők előtt, a Kincsem Park a 100-as busszal az Örs vezér tértől 10 perc alatt megközelíthető volt. Okos gondolat volt a kocsit letenni a P+R parkolóban - mondtam a buszon az unokahúgomnak, aki 14 éves és reméltem, hogy a szülinapjára vásárolt meglepetés Madonna-jeggyel, egy olyan ajándékot adhatok neki, amire egész életében emlékezni fog. (Bárcsak engem vitt volna el a nagynéném tinilány koromban egy szupersztár koncertjére!)
A beléptetés is gördülékenyen ment. Minden ki volt írva, hogy melyik szektorhoz melyik kapun kell bemenni, nem kellett keresgélnünk a nekünk való bejáratot. Hozzá kell tennem, hogy nem tartoztunk azok közé, akik órákkal a meghirdetett kezdés előtt oda mentünk volna a koncert helyszínére, hiszen számoltunk azzal, hogy az előzenekar, aki valójában egy dj volt, biztosan kilencig kitölti az időt. Nyolc óra körül értünk a Kincsem Parkhoz. Találkoztunk néhány ismerőssel, köszöntöttük őket, majd próbáltunk a szektorunkban a színpaddal szemben elhelyezkedni.
Volt is hely, de …! És itt jön az, ami miatt az a bizonyos katarzis élmény, amire tinilány korom óta vártam, az nem úgy sült el, ahogyan én azt reméltem álmaim Madonna koncertjén.
Az lett volna a legkevesebb, hogy az általunk remélt kilenc órás koncertkezdés egy órát csúszott, mert amikor a törékeny, szőke díva 10 órakor megjelent, akkor mindenki, - még az is, aki többször hangoztatta a kétórás várakozás alatt, hogy ezt még Madonna sem engedheti meg magának, hogy a közönségét így cserbenhagyja-, az is azonnal felpattant a versenypálya füvéről, és őrjöngött, tapsolt, ugrált és fütyült.
Számunkra a legbosszantóbb az volt, hogy bár a sors nem szánt meg sem engem, sem az unokahúgomat a hőn áhított 170-175 centis magassággal, de ha meg is szánt volna se láttunk volna semmit a koncertből. És itt jön az érthetetlen része az egésznek, mert azzal tisztában voltunk, hogy a színpad nem lesz közel, és nem fogjuk Madonna sminkjét pásztázni, de azért abban bíztunk, hogy majd azokon az óriás kivetítőkön - amiket már messziről kiszúrtunk, amikor a beléptünk Kincsem Parkba – azon majd a koncert pillanatait végigkövethetjük. Hát nem teljesen így történt. Ugyanis ezeket a monstrumokat - ahogyan ez néhány fotón látszik, – hol egy óriás oszlop takarja ki, hol pedig egy fehér lepel.
Azért azt tapasztaltuk, hogy Madonna kitett magáért, és azt a két órát, azt becsülettel végigtáncolta és énekelte. Ahogyan az unokahúgom mondta: “Tudod mi a furi, hogy tök tisztán énekel!”
És tényleg, mi azért tomboltunk és nem hagytuk, hogy a jó hangulatunkat elrontsa a 11 órakor érkező égi áldás, mely szakadó eső formájában bőrig áztatott minket! Itt azért az meg kell jegyeznem, hogy úgy tudom, hogy egy valamit magára adó koncertszervező, eső esetén, egyszer használatos esőkabáttal el szokta halmozni a koncert helyszínén a rajongókat. Mi ilyesmit nem tapasztaltunk Madonna budapesti buliján.
Ui: Kedves Luise Ciccone! Azért, ha máskor visszatapsol a közönség, illik visszajönni, legalább egy szám erejéig. Még akkor is, ha az utolsó nótánál elmondtad, hogy ez az végső lehetőségünk, hogy veled énekeljünk...
Forrás: hirado.hu/KR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése