Jól megváratta a közönséget Madonna szombat esti budapesti koncertjén, amely annak ellenére, hogy majdnem két órán át tartott, talán csak az igazán fanatikus rajongók számára jelentett maradéktalan élményt - és nemcsak azért, mert a végére a Kincsem Parkot is elérte az eső.
Fél nyolc körül, amikor Paul Oakenfold feltűnt DJ-pultja mögött, a legelszántabb rajongók már mindhárom álló szektorban elfoglalták a legjobb helyeket, a több mint százezer forintos VIP jeggyel érkezők viszont még javában falatoztak odakint a sátrukban.
KÉPGALÉRIA - A királynő
Népszabadság - Szabó Bernadett
Persze a végül úgy negyven-ötvenezres tömeg nagy része nem a DJ miatt érkezett, pusztán azért ácsorogtak már kapunyitás óta a koncerthelyszínné alakított Kincsem Parkban, mert minél többet szerettek volna látni Madonna felülmúlhatatlannak ígért showjából, és a hatalmasra sikerült, oszlopokkal, technikai sátrakkal tarkított küzdőtéren ügyesen kellett helyezkedni, ha valaki nemcsak a kivetítőkön szerette volna követni a nagy eseményt.
Oakenfold majdnem egy órán át játszott. Egész jól sikerült bemelegítenie a közönséget, csakhogy az ezután következő majdnem kétórányi szünet nem tett jót a hangulatnak. Az még érthető, hogy a DJ-pultot le kell vinni a színpadról. Talán még az is, hogy fel kell mosni a színpadot, bár az már kevésbé, hogy egymás után kétszer-háromszor is. De miért ezután kell összeállítani a nagyból kinyúló kisebb színpad egy részét? Az pedig már végképp érthetetlen, hogy miért kell mindezeket követően további jó húsz-huszonöt percet várni a kezdéssel, különösen, hogy a stáb állítólag árgus szemekkel figyeli a meteorológiai jelentéseket, amelyek vihart jeleztek?
Persze ha az volt a cél, hogy felcsigázzák a közönséget, hát ez a 10 óra 10 perces kezdésre sikerült, talán csak Axl Rose-t várta türelmetlenebb tömeg, amikor néhány éve majd' három órán át váratta rajongóit.
A koncert maga tökéletesen megtervezett, profin kivitelezett produkció volt, amelyben elsősorban a látvány dominált. A hatalmas színpadot két gigantikus, rózsaszínben világító M betű keretezte, a hátoldal egy óriási, többféle formára alakítható kivetítő volt, a minden részletében mozgatható nagy színpadhoz csatlakozó kisebbre, ha épp nem emelkedett a magasba egyik-másik része, hol sátor, hol egy újabb kivetítő ereszkedett le a magasból.
Ehhez természetesen társult még számtalan lámpa és lézerfény, olyan nem éppen aprócska kellékek, mint például egy régi luxusautó, és persze a számtalan különböző jelmezben fellépő táncosok - volt, hogy bokszmeccset idéztek meg, volt, hogy ókori szerzeteseket, de az is megesett, hogy Madonna korábbi arcait. A látvánnyal tehát nem volt semmi gond, valóban nehéz lenne felülmúlni.
A zene tekintetében viszont maradt némi hiányérzetünk - na nem technikailag, természetesen az összes kütyü végig jól szólt. Sokkal inkább azért, mert mindegyik dala ugyanazt a tánczenei alapot kapta (kivéve az egy szem You Must Love Me-t, de hát Evita haldoklásakor előadott dalát még Madonna sem merte dancesíteni). Értjük természetesen, hogy az utóbbi két lemez táncra buzdított mindenkit, és ez a turné a legutóbbi CD-t, a Hard Candyt hivatott népszerűsíteni, de így épp az tűnt el a koncertből, ami Madonna egyik lényege: a sokszínűség.
Bár egy cigányzenekar és Madonna rockzenekara egy-egy saját dallal színesítette az estét, Madonna számaiból hiányzott a változatosság - persze így is mindenki tombolt a nagy slágerekre (amelyek közül azért hiányzott jó néhány), mint a Vogue vagy a Frozen, a dance-alap azonban ezekből is a lényeget tüntette el. De még ezzel együtt is profi műsort láthattunk - túlságosan is profit, emiatt maradt igazán hiányérzetünk. Szinte semmilyen személyesség nem volt ugyanis az estében - ugyan egy rövid dal- és táncbetéttel megemlékezett Jackoról, de ezt nyilván minden városban megtette.
Ez volt Madonna első budapesti koncertje
Népszabadság - Szabó Bernadett
Ezen kívül csak egy-két olyan sablonos mondatot hallhattunk tőle, mint hogy Jó estét, Budapest, semmi egyebet. Még a mikrofont is az egyik táncosával küldte oda az első sorhoz, hogy énekeljenek kicsit a rajongók, ő maga véletlenül sem ment a közelükbe.
Igaz, az utolsó dal, a Give It To Me alatt közölte, ez az utolsó alkalom, hogy vele énekeljenek, de ekkor már úgy egy negyed órája esett az eső, ami lehűtötte kissé a lelkesedést, bár szinte senki nem hagyta ott a parkot. Aztán hirtelen kiderült, tényleg ez a vége: Madonna eltűnt egy Game Over felirat mögött, és máris bontani kezdték a színpadot - a közönség meg egy emberként fordult hátra, és indult el az esőben a kijáratok felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése