| Kincsem Park | Budapest | 41,045 / 41,045 (100%) | $3,920,651 |
GRATULÁLUNK MINDEN HAZÁNK FIÁNAK ÉS LÁNYÁNAK, HOGY MEGMUTATTUK!
| Kincsem Park | Budapest | 41,045 / 41,045 (100%) | $3,920,651 |
| A Napi Ász amelett, hogy BB Évit és Gáspár Evelint fontosabbnak tartotta, hogy címlapjra kerüljön néhány "érdekes" információt is közölt olvasóival. Szerintük Paul Oakenfold 21 óra után lépett színpadra, és ráadást csak azért nem kapott a közönség, mert szakadt az eső. Az már csak hab a tortán, hogy szerintük 4 teljes napot marad Magyarországon, miközben ma van a belgrádi koncert. Miért is várná el az ember, hogy ha egy írnak valakiről, valamiről egy cikket, utána is nézzenek a dolgoknak? |
| forrás: Napi Ász |
Fél nyolc körül, amikor Paul Oakenfold feltűnt DJ-pultja mögött, a legelszántabb rajongók már mindhárom álló szektorban elfoglalták a legjobb helyeket, a több mint százezer forintos VIP jeggyel érkezők viszont még javában falatoztak odakint a sátrukban.
KÉPGALÉRIA - A királynő
Népszabadság - Szabó Bernadett
Persze a végül úgy negyven-ötvenezres tömeg nagy része nem a DJ miatt érkezett, pusztán azért ácsorogtak már kapunyitás óta a koncerthelyszínné alakított Kincsem Parkban, mert minél többet szerettek volna látni Madonna felülmúlhatatlannak ígért showjából, és a hatalmasra sikerült, oszlopokkal, technikai sátrakkal tarkított küzdőtéren ügyesen kellett helyezkedni, ha valaki nemcsak a kivetítőkön szerette volna követni a nagy eseményt.
Oakenfold majdnem egy órán át játszott. Egész jól sikerült bemelegítenie a közönséget, csakhogy az ezután következő majdnem kétórányi szünet nem tett jót a hangulatnak. Az még érthető, hogy a DJ-pultot le kell vinni a színpadról. Talán még az is, hogy fel kell mosni a színpadot, bár az már kevésbé, hogy egymás után kétszer-háromszor is. De miért ezután kell összeállítani a nagyból kinyúló kisebb színpad egy részét? Az pedig már végképp érthetetlen, hogy miért kell mindezeket követően további jó húsz-huszonöt percet várni a kezdéssel, különösen, hogy a stáb állítólag árgus szemekkel figyeli a meteorológiai jelentéseket, amelyek vihart jeleztek?
Persze ha az volt a cél, hogy felcsigázzák a közönséget, hát ez a 10 óra 10 perces kezdésre sikerült, talán csak Axl Rose-t várta türelmetlenebb tömeg, amikor néhány éve majd' három órán át váratta rajongóit.
A koncert maga tökéletesen megtervezett, profin kivitelezett produkció volt, amelyben elsősorban a látvány dominált. A hatalmas színpadot két gigantikus, rózsaszínben világító M betű keretezte, a hátoldal egy óriási, többféle formára alakítható kivetítő volt, a minden részletében mozgatható nagy színpadhoz csatlakozó kisebbre, ha épp nem emelkedett a magasba egyik-másik része, hol sátor, hol egy újabb kivetítő ereszkedett le a magasból.
Ehhez természetesen társult még számtalan lámpa és lézerfény, olyan nem éppen aprócska kellékek, mint például egy régi luxusautó, és persze a számtalan különböző jelmezben fellépő táncosok - volt, hogy bokszmeccset idéztek meg, volt, hogy ókori szerzeteseket, de az is megesett, hogy Madonna korábbi arcait. A látvánnyal tehát nem volt semmi gond, valóban nehéz lenne felülmúlni.
A zene tekintetében viszont maradt némi hiányérzetünk - na nem technikailag, természetesen az összes kütyü végig jól szólt. Sokkal inkább azért, mert mindegyik dala ugyanazt a tánczenei alapot kapta (kivéve az egy szem You Must Love Me-t, de hát Evita haldoklásakor előadott dalát még Madonna sem merte dancesíteni). Értjük természetesen, hogy az utóbbi két lemez táncra buzdított mindenkit, és ez a turné a legutóbbi CD-t, a Hard Candyt hivatott népszerűsíteni, de így épp az tűnt el a koncertből, ami Madonna egyik lényege: a sokszínűség.
Bár egy cigányzenekar és Madonna rockzenekara egy-egy saját dallal színesítette az estét, Madonna számaiból hiányzott a változatosság - persze így is mindenki tombolt a nagy slágerekre (amelyek közül azért hiányzott jó néhány), mint a Vogue vagy a Frozen, a dance-alap azonban ezekből is a lényeget tüntette el. De még ezzel együtt is profi műsort láthattunk - túlságosan is profit, emiatt maradt igazán hiányérzetünk. Szinte semmilyen személyesség nem volt ugyanis az estében - ugyan egy rövid dal- és táncbetéttel megemlékezett Jackoról, de ezt nyilván minden városban megtette.
Ez volt Madonna első budapesti koncertje
Népszabadság - Szabó Bernadett
Ezen kívül csak egy-két olyan sablonos mondatot hallhattunk tőle, mint hogy Jó estét, Budapest, semmi egyebet. Még a mikrofont is az egyik táncosával küldte oda az első sorhoz, hogy énekeljenek kicsit a rajongók, ő maga véletlenül sem ment a közelükbe.
Igaz, az utolsó dal, a Give It To Me alatt közölte, ez az utolsó alkalom, hogy vele énekeljenek, de ekkor már úgy egy negyed órája esett az eső, ami lehűtötte kissé a lelkesedést, bár szinte senki nem hagyta ott a parkot. Aztán hirtelen kiderült, tényleg ez a vége: Madonna eltűnt egy Game Over felirat mögött, és máris bontani kezdték a színpadot - a közönség meg egy emberként fordult hátra, és indult el az esőben a kijáratok felé.
És eljött a nagy nap! Tűkön ülve vártam, - csaknem 35 évesen - az esti órákat, hogy elindulhassak a díva koncertjére. Egyébként már tini koromban megfogadtam, ha egyszer Madonna Magyarországon énekel, én biztos, hogy ott leszek a koncertjén. És ez így is történt. Már azon a héten megvettem a jegyeket, amikor elkezdték árusítani, nehogy elfogyjon, hiszen egy ekkora sztár bulijára, akár egy-két hét alatt is elvihetik az orrom elől a belépőket.
A jegyünk a “B” szektorba szólt. Már tavasszal sokszor elképzeltem magamban augusztus 22-ét. Ahogyan ott tombolunk a Madonna számokat hallgatva, és visszaköszön majd a nóták hallatán egy-egy emlék…!
Na, de térjünk vissza a jelenbe. Le a kalappal a szervezők előtt, a Kincsem Park a 100-as busszal az Örs vezér tértől 10 perc alatt megközelíthető volt. Okos gondolat volt a kocsit letenni a P+R parkolóban - mondtam a buszon az unokahúgomnak, aki 14 éves és reméltem, hogy a szülinapjára vásárolt meglepetés Madonna-jeggyel, egy olyan ajándékot adhatok neki, amire egész életében emlékezni fog. (Bárcsak engem vitt volna el a nagynéném tinilány koromban egy szupersztár koncertjére!)
A beléptetés is gördülékenyen ment. Minden ki volt írva, hogy melyik szektorhoz melyik kapun kell bemenni, nem kellett keresgélnünk a nekünk való bejáratot. Hozzá kell tennem, hogy nem tartoztunk azok közé, akik órákkal a meghirdetett kezdés előtt oda mentünk volna a koncert helyszínére, hiszen számoltunk azzal, hogy az előzenekar, aki valójában egy dj volt, biztosan kilencig kitölti az időt. Nyolc óra körül értünk a Kincsem Parkhoz. Találkoztunk néhány ismerőssel, köszöntöttük őket, majd próbáltunk a szektorunkban a színpaddal szemben elhelyezkedni.
Volt is hely, de …! És itt jön az, ami miatt az a bizonyos katarzis élmény, amire tinilány korom óta vártam, az nem úgy sült el, ahogyan én azt reméltem álmaim Madonna koncertjén.
Az lett volna a legkevesebb, hogy az általunk remélt kilenc órás koncertkezdés egy órát csúszott, mert amikor a törékeny, szőke díva 10 órakor megjelent, akkor mindenki, - még az is, aki többször hangoztatta a kétórás várakozás alatt, hogy ezt még Madonna sem engedheti meg magának, hogy a közönségét így cserbenhagyja-, az is azonnal felpattant a versenypálya füvéről, és őrjöngött, tapsolt, ugrált és fütyült.
Számunkra a legbosszantóbb az volt, hogy bár a sors nem szánt meg sem engem, sem az unokahúgomat a hőn áhított 170-175 centis magassággal, de ha meg is szánt volna se láttunk volna semmit a koncertből. És itt jön az érthetetlen része az egésznek, mert azzal tisztában voltunk, hogy a színpad nem lesz közel, és nem fogjuk Madonna sminkjét pásztázni, de azért abban bíztunk, hogy majd azokon az óriás kivetítőkön - amiket már messziről kiszúrtunk, amikor a beléptünk Kincsem Parkba – azon majd a koncert pillanatait végigkövethetjük. Hát nem teljesen így történt. Ugyanis ezeket a monstrumokat - ahogyan ez néhány fotón látszik, – hol egy óriás oszlop takarja ki, hol pedig egy fehér lepel.
Azért azt tapasztaltuk, hogy Madonna kitett magáért, és azt a két órát, azt becsülettel végigtáncolta és énekelte. Ahogyan az unokahúgom mondta: “Tudod mi a furi, hogy tök tisztán énekel!”
És tényleg, mi azért tomboltunk és nem hagytuk, hogy a jó hangulatunkat elrontsa a 11 órakor érkező égi áldás, mely szakadó eső formájában bőrig áztatott minket! Itt azért az meg kell jegyeznem, hogy úgy tudom, hogy egy valamit magára adó koncertszervező, eső esetén, egyszer használatos esőkabáttal el szokta halmozni a koncert helyszínén a rajongókat. Mi ilyesmit nem tapasztaltunk Madonna budapesti buliján.
Ui: Kedves Luise Ciccone! Azért, ha máskor visszatapsol a közönség, illik visszajönni, legalább egy szám erejéig. Még akkor is, ha az utolsó nótánál elmondtad, hogy ez az végső lehetőségünk, hogy veled énekeljünk...
Forrás: hirado.hu/KR
